TérFormálás megnyitó
A szegedi Múzeumok Éjszakáján megnyitott a Vár és 21 éves irodánk kiállítása. A megnyitó nagyszerűen sikerült, minden támogatónknak köszönjük a segítséget!
A kiállítás megtekinthető 2011 decemberéig - érdemes!
Kedvcsinálónak íme néhány kép a megnyitóról.
Végül pedig büszkén közöljük Plesz Antal Széchenyi- és Ybl-díjas építész, a Tanár Úr méltató bevezető szavait:
TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM, KEDVES VENDÉGEK!
Szíves engedelmükkel az emberi kapcsolatok minőségével szeretnék foglalkozni.
Egykori műhelyünkben Németh László Breviáriuma, szinte napi zsolozsma volt.
Az 1900-ban született Németh László, 1933-ban írta - A Tanú és a Minőség Forradalmában –hogy maláriás vidéken nem lehet büntetlenül élni: ha nem kapom meg a maláriát, megbetegszem a kinintől.
Az ember ezermesternek született. Nincs nagyobb méreg a számára, alvó képességeinél.
A satnya testű ember kedvetlen, de még kedvetlenebb, akinek képességei petyhüdtek el. Az ember képességeivel gyökeredzik a világban, azzal kapaszkodik, amit meg tud csinálni.
A minőségért forrongó ember megveti a mai munkást is, aki beáll a mozgóláncba, fix időre fix bért kap, s nincs alkalma kiválni. Akinek nem érdeke, hogy remeket csináljon, rabszolga, akár a magánosok, akár az állam piramisát építi. A munkának előtte egy faja tiszteletre méltó: a vállalkozás és olyan államért fog küzdeni, mely megbecsüli a munka egyéni együtthatóját, teret ad a minőségnek, értelmetlenné teszi a vagyont, és a vállalkozások nagy mellérendelésében munkatérrel jutalmazza a munkát.
- A természetről, a világunkról:
Csak energiák vannak. Ismert világunk – a természet törvényei szerint – a kiegyensúlyozott energiaáramlás végtelen változata, folyamatosan megújuló formában.
- A létről, és az életről:
L. von Bertalanffy és K. E. Boulding rendszerelméletükben az energiák szerveződését kilenc szintben határozták meg, a vulgáristól a kozmikusig. 1. statikus, 2. dinamikus, 3. kibernetikus, 4. élet, 5. gén, növényi, 6. állati, 7. emberi, 8. társadalmi, 9. transzcendens. A magasabb az alacsonyabbat magában hordozza. Létünk a vulgárishoz (föld, - víz, - levegő, tűz), életünk a kozmoszhoz tart. Az előbbi külső, az utóbbi belső irányítottságú.
- Az emberről:
E. Renan szerint: „szerveiből bátran következtethetünk funkciójára”. Az ember, mint ösztönlény agya, értelme emelheti az evolúció kozmikus fokára. Az értelmét nem-használó, csak ösztönösen reprodukálja magát és a létért küzd. Az értelmes ember kozmikus igénnyel, a jobb életre törekszik.
- Az ösztönről, a képzeletről, valóságról:
Az ösztönlény végrehajt egy genetikus cselekvési programot. A cselekvési láncolatban egyik tevékenységi fázis befejezése indítja a következőt, ahogy a fészekrakó madár. A képzelőerő modellez – tehát virtuális – majd kiválasztja a kedvező cselekvési változatot. M Heidegger szerint más a kitalálás, és más a felfedezés, különösen akkor, ha a természet törvényeit mitologikus próféciák (dogmák vagy ideológiák) helyettesítik.
- A társadalmi létről:
A hatalom azé, aki a fogalmakat meghatározza, a művészet mindig a hatalmat szolgálta. Így van ez ma is, mert felmutatja az emberek közötti értékviszonylatokat.
A műalkotás az ember sajátos logikájából fakadó élmény, nem eszközfüggő, ugyanakkor varázslatos szellemi szabadságot sugároz. Az epigon mindig szolga marad.
A remekmű leválik alkotójáról, a fércmű a nyakán marad.
Ihletett szakmagyakorlás során a mesterember, a művész, a kézművesség eredetét, a rítust, és a mágikus mozzanatokat firtatja, kutatja.
Az önjelölt művészben dúl a dölyfös gőg, mert szelleméből hiányzik az „attikai só”, a bölcs humor.
A sztereotip divat-fogyasztó és a fércmű találkozása során virágzik a giccs. A manipulált, megfélemlített tömeg-ember eszköz csupán, mert tudathibája okán a civilizáció hőse vagy áldozata. Virtuális talány.
A „co-médiától” hangos „amfi-teártum”-ban a vérszomjas tömeg üvöltve kiált: félsz?…..meghalni! – az áldozattól is elvárják a hősiességet.
Csak a „fegyelmezett” fantázia hordozója jogosult a közösség képviseletére. A közösségi ember „tartását” cselekvő ritmusa, aránya és lelkéből fakadó dallamának varázsa emeli ethosszá.
Ethosz nélkül nincs kultúra, kultúra nélkül nincs boldogság.
- A személyes élet-élményről:
Három szemléleti örökség birtokában reményteljes az ember élete:
Diogenes szerint, ha megtanuljuk azt, hogy mennyi az elég; Dosztojevszkij tanulság számomra: a csoda, a titok, és a tisztelet, a dolgok tisztelete;
Apám szerint az ember, a valamirevaló ember, magányos.
Az önfeledt ifjú kíváncsi, örül, ha kap. Aktív korában az ember a létért való küzdelemben fel akarja falni a világot. Hajlott korában boldog, ha adhat, és kevéssel beéri.
A jó pedagógus szeretve tanít; kavicsért hajol le, és csillagot emel föl.
Remek oktatóim és nevelőim voltak. Idősebb fiú társaim közt nem ritka a sziporkázó talentum. Biztos menedék az ember társa és családja, szülei, gyermekei a kozmikus élmény forrásai.
- A szakmáról, hivatásról:
Érdemes megöregedni. Az élet során zsáknyi ismeret és tapasztalat halmozódik fel az emberben. Ami nem fontos, azt elfelejtjük, a lényeg lecsapódik. Most én választhatom a feladatot, a megoldás módját, akár meg is épülhetne…
Lényeg, hogy bennem zajlik a munka, a játék, az alkotás, a teremtés – a hangulatteremtés gyönyörű drámája.
Évek óta dolgozom olyan feladatokon, melyek másokat nem érdekelnek. Aquincumban és Óbudán, a római kori polgári és katonai amfiteátrumok megújítási terveit készítettem, mai igényekre.
Szórakoztató feladat a zsámbéki premontrei gótikus romtemplom és környezetének megújítása, mely a XIII. században európai építészeti értéket képviselt, egykor és ma is.
- Társadalmi képviselet:
Kinevezéssel, vagy természetes kiválasztódással a „műhely szellemében”.
Az anyagot formáló munka játékos, szabályteremtő küzdelem az alkotás mesteri kánonjáért.
A kánonra épülő kozmikus erő művésze teremti meg a stílust, ami nem tanítható, és kinevezéssel sem pótolható.
Szeged, a kultúra városa, visszahat polgárainak ítélőképességére, tevékenységére.
A Tér és Forma Építész Iroda a város egyik szellemi ereje. Kik ők?
- Vesmás Péter Ybl-díjas, Zákányi Ildikó, Sipos György építész mesterek, akik még a Kossuth-díjas Borvendég Béla szárnyai alatt cseperedtek, 30 évvel ezelőtt, akiknek neveit már megtanultuk.
- A fiatal építészek: Fontos Rómeó, Egedi Gergely, Simó Anna, Nagy Judit, Vig Viktor, Varga Márton – ígéretes neveiket most tanuljuk.
- A bemutatott tervek részletes kritikája helyett, véleményem szerint:
- Az országos, vidéki, és budapesti viszonylatban szakmai igényesség és építészeti kultúra dolgában a szegedi Tér és Forma kibírja az összehasonlítást.
- Büszkén gratulálok az érintett építészeknek, és a nagyszerű szaktervezőknek egyaránt.
- A média képviselőinek, íróknak, újságíróknak okkal és nagy tisztelettel ajánlva, hogy ajnározásukkal ne fukarkodjanak.
- Az épített környezet visszahat a város jövő arculatára, különösen akkor, ha a műhely szelleme érvényesül minden szakmában!
A műhely szelleme 12 pontban:
1. Az építés ember-építéssel kezdődik, az autonóm emberé;
2. A mestertől emberi tartás és szakma egyaránt tanulható.
3. A mestert tanítványai választják és becsülik;
4. A mester nem a tömeget menti, de az egyént nemesíti;
5. Mesterré az önjelölés és a közönségsiker nem emel;
6. Az a tanítvány válik mesterré, aki többet ad tovább;
7. A műhely szelleme bizalomra és kölcsönös felelősségre épül;
8. 8. A műhelyben a meggyőzés eszköze a beláttató értelem;
9. A műhelyben a feladat ürügy; a tudás eszköz csupán;
10. A műhelyben nincs „munkafegyelem” de munka van és fegyelem;
11. A műhelyben nincs „korkülönbség”, csak kor van és különbség;
12. A műhely a munka, a játék, az alkotás, és hangulatteremtés ünnepi helye.
A kiállítást ezennel megnyitom.