TérFormálás megnyitó

A szegedi Múzeumok Éjszakáján megnyitott a Vár és 21 éves irodánk kiállítása. A megnyitó nagyszerűen sikerült, minden támogatónknak köszönjük a segítséget!

A kiállítás megtekinthető 2011 decemberéig - érdemes!

Kedvcsinálónak íme néhány kép a megnyitóról.

 

Végül pedig büszkén közöljük Plesz Antal Széchenyi- és Ybl-díjas építész, a Tanár Úr méltató bevezető szavait:

 

TISZTELT HÖLGYEIM ÉS URAIM, KEDVES VENDÉGEK!

 

Szíves engedelmükkel az emberi kapcsolatok minőségével szeretnék foglalkozni.

Egykori műhelyünkben Németh László Breviáriuma, szinte napi zsolozsma volt.

Az 1900-ban született Németh László, 1933-ban írta - A Tanú és a Minőség Forradalmában –hogy maláriás vidéken nem lehet büntetlenül élni: ha nem kapom meg a maláriát, megbetegszem a kinintől.

Az ember ezermesternek született. Nincs nagyobb méreg a számára, alvó képességeinél.

A satnya testű ember kedvetlen, de még kedvetlenebb, akinek képességei petyhüdtek el. Az ember képességeivel gyökeredzik a világban, azzal kapaszkodik, amit meg tud csinálni.

A minőségért forrongó ember megveti a mai munkást is, aki beáll a mozgóláncba, fix időre fix bért kap, s nincs alkalma kiválni. Akinek nem érdeke, hogy remeket csináljon, rabszolga, akár a magánosok, akár az állam piramisát építi. A munkának előtte egy faja tiszteletre méltó: a vállalkozás és olyan államért fog küzdeni, mely megbecsüli a munka egyéni együtthatóját, teret ad a minőségnek, értelmetlenné teszi a vagyont, és a vállalkozások nagy mellérendelésében munkatérrel jutalmazza a munkát.

 

-          A természetről, a világunkról:

Csak energiák vannak. Ismert világunk – a természet törvényei szerint – a kiegyensúlyozott energiaáramlás végtelen változata, folyamatosan megújuló formában.

       -    A létről, és az életről:

L. von Bertalanffy és K. E. Boulding rendszerelméletükben az energiák szerveződését kilenc szintben határozták meg, a vulgáristól a kozmikusig. 1. statikus, 2. dinamikus, 3. kibernetikus, 4. élet, 5. gén, növényi, 6. állati, 7. emberi, 8. társadalmi, 9. transzcendens. A magasabb az alacsonyabbat magában hordozza. Létünk a vulgárishoz (föld, - víz, - levegő, tűz), életünk a kozmoszhoz tart. Az előbbi külső, az utóbbi belső irányítottságú.

     -     Az emberről:

E. Renan szerint: „szerveiből bátran következtethetünk funkciójára”. Az ember, mint ösztönlény agya, értelme emelheti az evolúció kozmikus fokára. Az értelmét nem-használó, csak ösztönösen reprodukálja magát és a létért küzd. Az értelmes ember kozmikus igénnyel, a jobb életre törekszik.

- Az ösztönről, a képzeletről, valóságról:

Az ösztönlény végrehajt egy genetikus cselekvési programot. A cselekvési láncolatban egyik tevékenységi fázis befejezése indítja a következőt, ahogy a fészekrakó madár. A képzelőerő modellez – tehát virtuális – majd kiválasztja a kedvező cselekvési változatot. M Heidegger szerint más a kitalálás, és más a felfedezés, különösen akkor, ha a természet törvényeit mitologikus próféciák (dogmák vagy ideológiák) helyettesítik.

-          A társadalmi létről:

A hatalom azé, aki a fogalmakat meghatározza, a művészet mindig a hatalmat szolgálta. Így van ez ma is, mert felmutatja az emberek közötti értékviszonylatokat.

A műalkotás az ember sajátos logikájából fakadó élmény, nem eszközfüggő, ugyanakkor varázslatos szellemi szabadságot sugároz. Az epigon mindig szolga marad.

A remekmű leválik alkotójáról, a fércmű a nyakán marad.

Ihletett szakmagyakorlás során a mesterember, a művész, a kézművesség eredetét, a rítust, és a mágikus mozzanatokat firtatja, kutatja.

Az önjelölt művészben dúl a dölyfös gőg, mert szelleméből hiányzik az „attikai só”, a bölcs humor.

A sztereotip divat-fogyasztó és a fércmű találkozása során virágzik a giccs. A manipulált, megfélemlített tömeg-ember eszköz csupán, mert tudathibája okán a civilizáció hőse vagy áldozata. Virtuális talány.

A „co-médiától” hangos „amfi-teártum”-ban a vérszomjas tömeg üvöltve kiált: félsz?…..meghalni! – az áldozattól is elvárják a hősiességet.

Csak a „fegyelmezett” fantázia hordozója jogosult a közösség képviseletére. A közösségi ember „tartását” cselekvő ritmusa, aránya és lelkéből fakadó dallamának varázsa emeli ethosszá.

Ethosz nélkül nincs kultúra, kultúra nélkül nincs boldogság.

-          A személyes élet-élményről:

Három szemléleti örökség birtokában reményteljes az ember élete:

Diogenes szerint, ha megtanuljuk azt, hogy mennyi az elég; Dosztojevszkij tanulság számomra: a csoda, a titok, és a tisztelet, a dolgok tisztelete;

Apám szerint az ember, a valamirevaló ember, magányos.

Az önfeledt ifjú kíváncsi, örül, ha kap. Aktív korában az ember a létért való küzdelemben fel akarja falni a világot. Hajlott korában boldog, ha adhat, és kevéssel beéri.

A jó pedagógus szeretve tanít; kavicsért hajol le, és csillagot emel föl.

Remek oktatóim és nevelőim voltak. Idősebb fiú társaim közt nem ritka a sziporkázó talentum. Biztos menedék az ember társa és családja, szülei, gyermekei a kozmikus élmény forrásai.

-          A szakmáról, hivatásról:

Érdemes megöregedni. Az élet során zsáknyi ismeret és tapasztalat halmozódik fel az emberben. Ami nem fontos, azt elfelejtjük, a lényeg lecsapódik. Most én választhatom a feladatot, a megoldás módját, akár meg is épülhetne…

Lényeg, hogy bennem zajlik a munka, a játék, az alkotás, a teremtés – a hangulatteremtés gyönyörű drámája.

Évek óta dolgozom olyan feladatokon, melyek másokat nem érdekelnek. Aquincumban és Óbudán, a római kori polgári és katonai amfiteátrumok megújítási terveit készítettem, mai igényekre.

Szórakoztató feladat a zsámbéki premontrei gótikus romtemplom és környezetének megújítása, mely a XIII. században európai építészeti értéket képviselt, egykor és ma is.

-          Társadalmi képviselet:

Kinevezéssel, vagy természetes kiválasztódással a „műhely szellemében”.

Az anyagot formáló munka játékos, szabályteremtő küzdelem az alkotás mesteri kánonjáért.

A kánonra épülő kozmikus erő művésze teremti meg a stílust, ami nem tanítható, és kinevezéssel sem pótolható.

 

Szeged, a kultúra városa, visszahat polgárainak ítélőképességére, tevékenységére.

A Tér és Forma Építész Iroda a város egyik szellemi ereje. Kik ők?

- Vesmás Péter Ybl-díjas, Zákányi Ildikó, Sipos György építész mesterek, akik még a Kossuth-díjas Borvendég Béla szárnyai alatt cseperedtek, 30 évvel ezelőtt, akiknek neveit már megtanultuk.

- A fiatal építészek: Fontos Rómeó, Egedi Gergely, Simó Anna, Nagy Judit, Vig Viktor, Varga Márton – ígéretes neveiket most tanuljuk.

- A bemutatott tervek részletes kritikája helyett, véleményem szerint:

-          Az országos, vidéki, és budapesti viszonylatban szakmai igényesség és építészeti kultúra dolgában a szegedi Tér és Forma kibírja az összehasonlítást.

-          Büszkén gratulálok az érintett építészeknek, és a nagyszerű szaktervezőknek egyaránt.

-          A média képviselőinek, íróknak, újságíróknak okkal és nagy tisztelettel ajánlva, hogy ajnározásukkal ne fukarkodjanak.

-          Az épített környezet visszahat a város jövő arculatára, különösen akkor, ha a műhely szelleme érvényesül minden szakmában!

A műhely szelleme 12 pontban:

1.       Az építés ember-építéssel kezdődik, az autonóm emberé;

2.       A mestertől emberi tartás és szakma egyaránt tanulható.

3.       A mestert tanítványai választják és becsülik;

4.       A mester nem a tömeget menti, de az egyént nemesíti;

5.       Mesterré az önjelölés és a közönségsiker nem emel;

6.       Az a tanítvány válik mesterré, aki többet ad tovább;

7.       A műhely szelleme bizalomra és kölcsönös felelősségre épül;

8.       8. A műhelyben a meggyőzés eszköze a beláttató értelem;

9.       A műhelyben a feladat ürügy; a tudás eszköz csupán;

10.   A műhelyben nincs „munkafegyelem” de munka van és fegyelem;

11.   A műhelyben nincs „korkülönbség”, csak kor van és különbség;

12.   A műhely a munka, a játék, az alkotás, és hangulatteremtés ünnepi helye.

 

A kiállítást ezennel megnyitom.